Egy meglepően csendes éjszaka után az ablakon beszűrődő álmos napsugarak, Dargot már a szobájában sétálgatva találják. A gondolatok szinte már túlcsordulnak agya gátjain. Milliónyi kérdésre keresi a választ, abban bízva, hogy nagybátya felelni tud mindenre, ami most fiatal elméjét foglalkoztatja. Ahogy fel s alá mászkál hallja ahogy a cselédek megkezdik a napi teendőjüket. Nem akar tiszteletlen lenni Frensisel és csak ez tartja vissza attól, hogy a szobájához menjen és felébressze. Tegnap még egy átlagos fiatalember életét élte, ma pedig arra készül, hogy az egész életére kiható felfedezésre induljon. Eddig nem nagyon érdekelték a távoli tájak és más népek kultúrája, de most olyan izgatott mint egy apró gyermek karácsony reggelén. Olyan érzés keríti hatalmába, ahogy ránéz apjától kapott örökségére, mint amilyen egy csöppséget mielőtt lehámozza a csomagolást ajándékáról. Bár látja mi az mit a láda rejtett, de mégsem tudja milyen titkokat tartogat számára. Szeretné kinyitni a könyvet, de fél, hogy ismét csak kérdéseket talál válaszok helyett. Magához veszi amiket tegnap kapott és azokat szorongatva várja, hogy nagybátya felébredjen. Jó néhány hosszt legyalogol szobájában mire felcsendül a lágy, és kedves hang ami jó reggelt kíván a serénykedő cselédeknek. Ez az amire várt. Gondolkodás nélkül az ajtóhoz lép. Kitárja és szinte már futva indul meg Frensis szobája felé. Még az ajtót is elfelejti behúzni maga mögött, annyira izgatott. Mikor odaér, nagybátya még a szobája előtt áll és éppen néhány jó szót intéz a szobalány felé. Frensis szeme sarkából látja amint unokaöccse megáll és várja, hogy tekintetét rá emelje.
-Jó reggelt! - Köszönti Dargot.
- Jó reggelt bácsikám!- Zihálja a fiú.
- Ne is mondj semmit! Abból ahogy szorongatod a könyvet és a ládikát arra a következtetésre jutottam, hogy nekivágsz. - Miközben beszél arcára félre nem érthető mosoly telepedik.
Dargo igenlően bólint.
- Fáradj beljebb!- Mondja s karjával invitálóan mutat szobájára.
Unokaöccse szófogadóan belép. Az aggastyán követi és becsukja a tölgyfából készült ajtót. Leülteti a látszólag türelmetlen ifjút és maga is e képen cselekszik.
-Nem is tudom hol kezdjem, hisz annyi kérdésem van.- Dargo fejében úgy cikáznak a gondolatok, ahogy a nyári égbolton a villámok vihar idején.
-Haladjunk szépe sorba. Rengeteg időnk van, hogy megfeleljek mindenre ami most téged érdekel.- Szavait nyomatékosítani szándékozva, öccse remegő kezeire teszi öreg ráncos kezét.
Az érintés hatására nagybátya nyugodtsága rá is átszáll, és némiképp lecsillapodva teszi fel az első kérdését.
- Mire jó ez a rózsa? Miért volt ez apámnak olyan fontos? Talán emlékeztette valamire vagy valakire?
- Ez nem emlék. Ez annál sokkal sokkal több. Ha most elmondanám a titkát, nem tudnád elméd határait átlépni, hogy megértsd mi is az ami ezt a fa virágot olyan értékessé teszi. Jobb ha a saját szemeddel látod mert az ember a szemének jobban képes hinni mint bárki szavának. Annyit azonban elárulhatok, hogy ez is mint minden növény, gondozást és törődést igényel. És vajon ki tudná egy virágnak jobban gondját viselni mint egy kertész. Ennek a rózsának is van egy kertésze és Te ismered is. Sana az a hajóács.
- Sana? - Vág közbe a meglepett emberpalánta.
- Hisz ő a tanárom. Amit tudok a hajókról és a navigálásról azt Ő töltötte, a szavaival élve abba a kemény fejembe. Hogy-hogy erről egy szót sem szólt nekem eddig? -Kérdezi kis felháborodottsággal a hangjában, felpattanva a székről.
- Nyugodj meg és ülj le! Kérlek.
Dargo elhalkul és visszaül a helyére.
- Azért nem szólt mert apád megkérte, hogy csak akkor informáljon ezekről a dolgokról ha Te keresed fel kérdésekkel. Csak atyai jó tanácsként mondom, hogy őt keresd fel elsőként. Mielőtt bármit is tennél először vele beszélj. Tőle mindent megtudsz majd erről a virágról. Kár több szót vesztegetni erről a dologról. Inkább nyissuk ki a könyvet és nézzük mit találunk benne. Erre szükséged lesz hozzá. - Az asztalon lévő tűért nyúl és átadja Dargonak.
Ő átveszi és várja a további instrukciókat.
- Bökd meg vele az egyik ujjad és a kiserkenő vért csöppentsd a könyv csatjára.
Vonakodva bár, de követi az utasításokat. Jobb kezébe fogva a tűt, megböki bal kezének mutató ujját. A mozdulat után egy csepp élénk vörös vér jelenik meg ujjbegyén. Egy pillanatig nézi majd a csathoz érinti. Ami ezután történik, ámulatba ejti. A v alakú írásjel ami a csatot díszíti, úgy vonzza a testének életet adó nedvet mint mágnes a vasport. A piros folyadék teljesen kitölti a formáját. A zár egy pillanatra felizzik, majd a vér semmivé foszlik. Az egyetlen dolog ami a kíváncsi tekintetek elől eddig elzárta a titkokat, most lehetőséget biztosít, hogy elolvassák azt, amit eddig oly gondosan vigyázott.
- Ez boszorkányság! -Kiáltja félelemmel teli értetlenséggel Dargo.
- Ha szerinted ez boszorkányság és így megrettensz attól amit nem ismersz, inkább neki se vágj az útnak. - Frensis kacag egy jó ízűt majd folytatja.
- A világon nagyon sok olyan dolog van ami meghaladja még a képzeletünket is. Utad során sok hihetetlennek tűnő dolgot fogsz látni, de meg kell tanulnod elfogadni őket, és amit lehet a magad hasznára fordítani. Csak akkor és csakis akkor tudod majd beteljesíteni a végzeted. - Az öreg hangja kissé elkomorodik, ami szavainak nyomatékot ad.
- Lesznek akik segítenek majd célod elérésében, de kétséged se legyen afelől, hogy akadnak majd olyanok is akik mindent elkövetnek majd, hogy a veszted okozzák. Ezért nagyon óvatosnak kell lenned és mindig bíznod kell a megérzéseidben, bármilyen képtelenségnek tűnik is amit a hatodik érzéked súg. Nyisd ki a könyvet!
Szólítja fel beszélgető partnerét, aki azon töpreng, hogy vajon ébren van vagy megint csak álmodik. Dargo a könyv fölé hajol és megemeli a borítót. Az első oldalon egy gyönyörű nő szinte életszerű képe mosolyog rá.
- Ő az édesanyád.- Mondja halkan Frensis.
- Gyönyörű!- Miközben a szavak elhagyják ajkait ujjaival óvatosan végigsimítja a képet.
Mielőtt Dargo kérdezhetne bácsikája már mondja is a választ.
- Nem tudok róla sokat, sajnos személyesen Én sem ismertem. Édesapád nem beszélt soha róla. Úgy éreztem megvan rá az oka ezért nem faggattam. Annyit tudok, hogy utazásai során ismerte meg. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon szerette, mert amikor visszatért veled olyan volt mint akinek a másik fele elkallódott a végtelen óceán ismeretlen hullámai közt. Már nem az az ember volt aki félelmet nem ismerve vág neki az ismeretlennek.
Ezután elhalgat. Dargo még egy ideig tekintetével fürkészi a képet és csak annyit mond.....
- Kár! Sajnálom, hogy nem tudsz róla mesélni.
Nem látszik rajta, de most a gondolatai helyett az érzelmei kavarognak. Vet még egy pillantást a képre majd tovább lapoz. Tekintetét fel sem emelve böki oda a következő kérdést.
- Mivel írták ezt a naplót? Furcsa a papírja. Túl sima ahhoz, hogy tintával és tollal írni lehessen rá. -felemeli tekintetét és Frensisre irányítja.
- Se toll se tinta nem kell, hogy írni tudj bele. Sőt rajztehetség sem kell ahhoz, hogy életre kelts benne egy képet. Elég csak arra gondolni amit a lapjain szeretnél látni és az megjelenik rajtuk. Édesanyádról a kép, pontosan olyan mint amilyennek apád látta Őt.
Dargo már meg sem lepődik a hallottakon. Becsukja a könyvet. Majd feláll.
- Azt hiszem most meglátogatom Sanát. Habár már ez is sok volt így egyszerre, de azt hiszem, jobb ha túl esek ezeken a beszélgetéseken.
- Szerintem is ez a legjobb amit tehetsz. Egyébként jól érzed megad? - Kérdezi aggódva unokaöccsét.
- Igen jól! Ne aggódj hamar megemésztem a dolgokat. Nem rágódom sokat rajtuk. Ha valaki akkor Te biztosan tudod, hogy így fog történni, hisz ha nem így lenne akkor el sem mondtad volna ezeket nekem. Vagy tévedek? - Kérdezi most már mosolyogva.
- Nem! Nem tévedsz. Indulj Sana már nagyon vár.
- Honnan tudja, hogy jövök? - Néz kérdően Dargo nagybátyára.
- Hogy honnan? Ő már apád halála óta várja ezt a percet. Hidd el, élete egyik legszebb pillanata lesz amikor megpillant Téged és a kezedben a kedvenc virágát. Na nyomás ne várasd tovább. - Legyint Dargo felé.
- Rendben! Este találkozunk. Mond meg a szakácsnak, hogy vacsorára gombával töltött libát szeretnék, ha nem túl nagy kérés. - Böki oda a válla felett miközben felöltőjét magára teríti és a bejárati ajtó felé indul.
- Meglesz! - Válaszolja az öreg miközben int kezével.
Dargo a kikötő felé haladva azt próbálja meg kitalálni, hogy mire is lehet jó a favirágja. Nem igazán tudja párosítani a kertészkedést a hajóácsolással. Gyönyörű az idő. A nap sugarai csiklandozzák a csupaszon maradt testrészeit, miközben a hűs szellő arcát cirógatja. Kimondottan élvezi a sétát. Kisvártatva megérkezik Sana műhelye elé. Eddigi határozottsága kissé megkopik amint az ajtó elé lép. De fúj egy nagyot és lenyomja a kilincset. Amint belép szorgosan munkálkodó inasok és ácsmestereket pillant meg. Tekintetek egész sora irányul rá. Egy idősebb férfi befejezi amit éppen csinál és hozzá lép.
- Üdvözlöm! Miben segíthetek?- Teszi fel kérdését.
- Tiszteletem Sana mestert keresem. Meg tudná mondani merre találom?
- Természetesen! Kérem kövessen. - Karjával egy zárt ajtóra mutatva invitálja.
Követi az őszes hajú embert aki valószínűleg a műhely helyettes vezetője. Annak ellenére, hogy tanítójával sok időt töltött itt még soha sem járt. Mindig a dokkoknál találkoztak és ott zajlottak az órák. Áthaladnak a műhelyen, hogy az ajtó elé érjenek. A férfi bekopog majd belép. Néhány másodperc múlva kilép az ajtón amit kitár.
- Parancsoljon! Fáradjon be. - Biccent egyet majd visszatér munkájához.
Dargo néhány lépés után Sana irodájában találja magát. A hófehér hajú és szakállú, erős testalkatú középkorú hajóács, felállva várta az érkezőt.
- Isten hozott!Kerülj beljebb fiam! Mi járatban vagy erre felé? - Miközben felteszi kérdését, kezeit maga előtt tartva, hüvelykujjaival malmozik.
Dargo köszön, majd szó nélkül az előtte lévő asztalra helyezi a rózsát. Közben folyamatosan mestere szemébe néz. Sana tekintete a virágra kúszik és egy alig látható könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában.
- Tehát eljött az idő? Mivel itt vagy felteszem elindulsz apád nyomdokain. Ha ez a helyzet erre nagy szükséged lesz. - Az asztalon lévő faragványra mutatva.
- Elmondod mire jó?
- Nem mondom el! - Jelenti ki Sana.
- Hanem inkább megmutatom. Kövess! - Nagy öles léptekkel megindul kifelé.
Mielőtt kilépne a szobából a szekrényhez meg és a fiókból egy kristály üvegcsét vesz elő amiben halványkék folyadék lötykölődik. A kabátja zsebébe csúsztatja majd átlép a küszöbön. Odamegy ahhoz az emberhez aki az imént a szobájához vezette pártfogoltját. Mond neki valamit. Feltehetőleg utasítássokkal látja el arra az időre amíg Ő távol lesz. Mikor végez odaint a várakozó ifjúnak és meg sem várva míg odaér elindul kifelé a műhelyből. Dargo sietősen követi.Csakhamar utoléri, majd mindenféle sallang nélkül nekiszegezi a kérdést.
- Elárulnád nekem Frensis, hogy értette azt, hogy Te vagy ennek a rózsának a kertésze?
Az öreg egy pillanatig nem szól, majd miután kiélvezte, hogy a mellette sétáló fiú oldalát kifúrja a kíváncsiság, felel neki.
- Láttál már rózsát? - E kérdéssel kezdi a választ.
- Igen! - Feleli a fijú.
- Akkor bizonyára azt is tudod, hogy azok a legszebbek amelyeket gondosan metszenek, öntöznek és megtisztítanak a kártevőktől.
- igen ezt is tudom!
- Nagyszerű! És biztos láttál már olyan kertet amit nem gondoztak és a benne lévő rózsa el volt hanyagolva. Ilyen esetben rengeteg vad hajtás lesz amik elvonják a tápanyagot a virágtól, ami így sokat veszít szépségéből. Nem beszélve arról, hogy nagyon terebélyes lesz, satnya kis elkorcsosult virágokkal. Az ilyen növény inkább zavarja a szemet mint gyönyörködteti. A Te rózsád esetében is ez a helyzet. De amíg a kertben az elfajzott növényt ki lehet irtani és újat lehet a helyére ültetni addig a tiéd ha egyszer tönkrement már nincs mit tenni.Viszont ha elég törődést, figyelmet és szeretetet kap azt úgy hálálja meg ahogy a világon semmi más nem tudja.- Dargo közbe vág.
- Nagyszerű, Te is rébuszokban beszélsz. Most már jó volna ha valaki egyértelműen válaszolna a kérdéseimre. Egyik rejtélyre rejtéllyel válaszoltok. - Lázadó hangneme nemtetszést vált ki Sanából.
- Hátrébb az agarakkal fiatalember. Légy egy kicsit türelmesebb órák kérdése és megkapod a választ. - A dorgálást követően, megértőbb hangnemben folytatja.
- Megértem az érzéseid. A helyedben lehet, hogy Én is ugyanilyen kíváncsi és izgatott lennék. Légy nyugodtt minden kérdésedre megkapod idővel a választ.
Míg Sana befejezi a mondatott elérik úti céljukat . Odamegy a szárazdokkban dolgozó embereihez és utasítja őket, hogy készítsék fel Rose-t mert kihajózunk vele. Dargo tudta, hogy Rose egy hajó neve amivel most az óceán habjait fogják szelni. Sana visszamegy Dargohoz és megkéri, hogy kövesse. Lemennek a mólóhoz ahol egy hajó fedélzetén sürögnek forognak az imént látott munkások.
- Bemutatom Rose-t. Igaz milyen gyönyörű? - És rámutat a hajóra.
Az ifjú megtörli a szemét és útitársa karjához hajol, végig nézve a vállától az ujja hegyéig, hogy pontosan lássa ugyan arra a hajóra gondolnak e. Ugyanis ami a szeme elé tárult az egy korhadozó deszkájú, szakadozott vitorlájú ütött kopott kétárbócos bárka volt.
- Gyönyörű? - Kérdezi szemrehányóan.
- Ez egy rozzant vén teknő.
- Miféle úriember vagy Te? - Rivall rá az elégedetlenkedőre ingerülten a fehér hajú hajóács.-
- Hogy beszélhetsz így egy hölgy jelenlétében? Igaz szépségem? - Közben odaérnek és a kérges kezek végigsimítják a hajó oldalát.
- Gyerünk a fedélzetre!
- Én ugyan fel nem szállok erre a lélekvesztőre nem őrültem meg. Nem arról volt szó, hogy befejezem a kutatást mielőtt elkezdhetném. Egy erősebb széllökés vagy hullám a tenger fenekére küldi.
- Idehallgass! Fejezd be ezt a gyerekes siránkozást és vonszold fel a segged mert ha nem kénytelen leszek lemenni és a csizmám orrával jobb belátásra kényszeríteni. - Látszik a szemén, hogy nem viccel.
Dargo kénytelen kelletlen engedelmeskedik a nem éppen kedves invitálásnak. Ahogy a pallón egyensúlyozva közeledik a szálkás fedélzet felé azon morfondírozik, hogy vajon ki is a főnök. Úgy gondolja, hogy jobb lesz ha csöndben marad és imádkozik amíg újra száraz föld nem lesz a talpa alatt. Amilyen ingerült Sana ha a hajóját becsmérli, még képes és a vízbe hajítja. Általában nem ijed meg egy kis ütésváltástól, de azért nem kéne maga ellen kihívnia a sorsot. Testalkatbeli különbségük sajnos nem felé billenti az esély mérlegének serpenyőjét. Ezért csendben félreáll és nézi ahogy Sana határozottan irányítja a készülődést. Nem kell sokáig várni amíg elindulnak. Dargo megnyugvással nyugtázza, hogy egy kisebb hajót kötnek Rose után. Legalább ha baj van van mivel elmenekülni. Lassan haladnak. A hajó minden deszkája nyikorog ami nem éppen bizalomgerjesztő. Amíg utaznak, az öreg elmeséli Dargonak, hogy ezt a hajót az apjának készítette mikor nekivágott az ismeretlennek. Elmesél még egy-két történetet is, hogy gyorsabban teljen az idő. Körül belül két órába telik mire olyan távolságba kerülnek, hogy a kikötő csak egy sötét csíknak látszik a horizonton. Ekkor Sana utasítást ad az embereinek, hogy szálljanak át a csónakba és forduljanak vissza. Dargon ismét úrrá lesz a pánik, de nem meri szóvá tenni. A munkások átszállnak a csónakba. Kifeszítik háromszög alakú vitorláját és rövid időn belül eltávolodnak Rose közeléből. Sana Dargohoz lép és így szól.
- Most megtudod miért is olyan értékes a rózsa ami nálad van. Légy szíves tűzd a sellő hajába. - Mutat az orr felé.
Dargo eddig észre sem vette, hogy a hajó orrát egy sellő szobra birtokolja. Nem túl magabiztosan, de elindul. Ahogy megkapaszkodik, hogy a rózsát a helyére illessze egy idős nő fakó, ráncos arcát pillantja meg. A szobor hajában egy mélyedés van ahova a virág illik. Elhelyezi a rózsát majd visszamászik a fedélzetre.
- Ezzel megvolnék. - Közli a tényt.
- Látom. Felkészültél? - Kérdezi széles vigyorral Sana.-
- Amit most látni fogsz rajtad kívül csak egy élő ember látta. Mégpedig Én!
Dargo bólint, hogy készen áll. Sana előveszi a kristályüveget amit a szobájában elrakott. Leveszi a tetejét és óvatosan, vigyázva hogy az üveget nehogy a vízbe ejtse, rálocsolja tartalmát a rózsára. A fa virág szinte azonnal magába szívja a folyadékot. Nem várat sokat magára a hatás. A rózsa élő virággá változik. Gyönyörű tengerkék szirmain szinte elcsúsznak a nap sugarai. Az átváltozásnak azonban még nincs vége. A rózsától kiindulva az enyészet helyét átveszi az újjászületés. Először a sellő alakul öreg hölgyből gyönyörű fiatal nővé. A kopott fa szobor megtelik színnel és élettel. Az egész hajót rózsaindák futják körbe. Útjuk nyomán az öreg korhadt deszkák megtelnek nedvességgel. Néhány perc alatt a rozoga bárkából egy gyönyörű hajót varázsolva. A rózsa indái sűrűn körbefonják a hajó törzset, élénk zöld színt kölcsönözve neki. A fedélzeten a szálkás deszkákat a növény puha levelei takarják be. A legfinomabb bársony sem olyan kellemes tapintású mint ez az élő szőnyegtakaró. A szakadt vitorlák helyét hatalmas hófehér szirmok veszik át, melyek tövéből csillagszerűen szétágazva halvány lila vonalak indulnak, hogy különlegesebbé tegyék a nélkülük egyszerű fehér szélfogókat. A kötélzet is megújul. Halványzöld kacsok veszik át a foszladozó lenkötelek helyét. Feszesen tartva a vitorlákat, és mindazt amit rögzíteniük kell. A virág marad a sellő hajában kiemelve az amúgy is káprázatos szépségét. A korhadt lélekvesztő helyett most egy gyönyörű színpompás álomhajón találják magukat. A fedélzet sima, a vitorlák gyönyörű fehéren és büszkén dagadnak a szélben. A kötelek feszesek és erősek. A két hajós belép a kapitányi kabinba. A látvány ami ott fogadta őket Dargot teljesen lenyűgözte. Életében nem látott még ilyen szép bútorokat. Mintha egy bogárrá változott volna ami egy virágzó rét közepén szált volna le. Az első székre ami keze ügyébe akadt leroskadt és nem akart hinni a szemének.
- Most már biztos, hogy álmodom. Ilyen nincs ez nem lehetséges.
- De bizony lehetséges. Hidd csak el. - Győzködi Sana a letaglózott fiút.
- Nem tudom apád hol szerezte a rózsát mert amikor Ő a szárazföldön kutatott Én mindig a hajóra vigyáztam. Egyik útjáról visszatérve hozta. Mikor kérdeztem hol szerezte, annyit mondott hosszú történet. Ezek után nem firtattam a dolgot. Azt viszont tudom, hogy mire képes. Ez egy Atlantiszi rózsa. Egy növény, csak egy virágot hoz az életében. És csak az képes a varázserejét használni aki leszakította vagy annak a közvetlen leszármazottja. Azért kellett neked a helyére rakni mert ha Én tettem volna akkor a hatás elmarad. Apád halála után elhervadt. Ugyanis ha abból aki életre kelti elszáll az élet megszűnik az ereje. Amikor majd benned is kialszik az élet lángja ismét elhervad és majd csak a te utódod utódaid tudják ismét életre kelteni. Viszont szükségük lesz hozzá a rózsa nedvére amit majd nekünk kell felfogni egy arra alkalmas hajtásból. Amit eddig megtudtam róla az az, hogy ha a hajót sérülés éri azt megjavítja mint ahogy általában a növények regenerálják saját magukat. Védekezik, ha támadás éri. Vizet raktároz valamint táplálékot állít elő. A raktérben található Hordókban tárolja a vizet és az élelmet. Hozzátenném, hogy a kaja amit csinál ízre rettenetes,de arra jó, hogy ha nincs más akkor életben tartson. A kertész vagyis Én azért kell mert lesz egy két dolog aminek nem kellene a fedélzeten lennie, de ezt majd magad is megtapasztalod. Ezek az úgynevezett vadhajtások. Ezeket kell majd nekem eltávolítani. Tehát ne lepődj meg ha reggel mikor felébredsz a szobádban eggyel több ágy van vagy az ajtód előtt egy plusz szekrény áll. Csak egy személy tudja ezt elvégezni mert ha más próbálná meg eltávolítani, azt támadásnak venné és mint említettem védekezik. Nem részletezném mi történik azzal aki bántja Rose-t.
Dargo figyelmesen végighallgatja tanítója elbeszélését majd így szól.
- Mindent értek, de mára úgy érzem elég lesz ennyi. Menjünk haza és holnap friss aggyal, megemésztve a ma hallottakat és látottakat talán jobban fel tudom fogni a még rám váró dolgokat.
- Rendben van ifjú barátom. Akkor irány haza. - Azzal kifordul az ajtón és irányba fordítja Rose-t
Rövid időn belül a kikötőbe érnek. Dargo a haza felé vezető úton a hajó orrában állva a folytatáson töpreng. Miután kikötnek, elbúcsúznak egymástól és hazafelé veszik az irányt. Ahogy Dargo elindul egy gondolat minden mást kitöröl agyából mégpedig az, hogy milyen jót fog enni a gombával töltött libából ha hazaér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése