Kezdetét veszi az utazás

Ahogy Dargo belép az ajtón, egyből megcsapja orrát az előtérben terjengő sült illata. Miután leveszi kabátját és a fogasra teszi, késedelem nélkül az étkező felé veszi útját. Nagybátya már az étkezésre előkészülve fogadja. Köszön, letelepszik az asztal mellé, kezet mos az asztalon lévő citromos vízben és a szájába ömlő nyállal küszködik amíg elé teszik a szemet gyönyörködtető fogást. Elkezdenek enni és beszélgetni. Míg elköltik vacsorájukat az ifjú kalandor elmeséli mi történt vele az nap. Frensis türelmesen végighallgatja és biztosítja a felől, hogy az összes felmerülő költséget magára vállalja. Egy-másfél órán át diskurálnak mi és, hogy legyen. Közben az öreg elmondja, hogy napok óta egy tolvaj szabadítja meg az értékeiktől a város nemeseit, ezért ne lepődjön meg ha éjjel lépteket hall mert azok csak a járőröző szolgák lesznek. Mikor minden kérdést megvitatnak, egymásnak jó éjt kívánva elindulnak eltenni magukat másnapra. Dargo a szobája felé haladva érzi, hogy van még egy halaszthatatlan dolga. Az apjától kapott naplóval az illemhelyiség felé veszi az irányt. A deszkán ülve fellapozza a könyvecskét. Ahogy apja kalandjait olvassa, megakad a szeme egy ismerős néven. Fokozott érdeklődéssel tanulmányozza a hozzá tartozó történetet. A leírás egy mesterségesen duzzasztott tóról szól aminek a partján egy fogadó áll. Egy forgalmas kereskedő út is elhalad mellette aminek köszönhetően a legfurább szerzetek fordulnak meg benne. Az itt eltöltött idők mély nyomot hagyhattak ősében mert több oldalon keresztül részletezi emlékeit. Gyakran említi a fogadóst, de a nevét sehol nem  írja. A fogadó neve Aranyhorog és a Szirének Könnye nevű tó mellett ékeskedik. Sajnos nincs semmi arról, merre található ez a hely, de ismer olyat aki biztos tudja. Ezzel a gondolattal zárul a halaszthatatlan dolog. Ezután Dargo megfürdik majd szobája felé indul. Teli hassal, megkönnyebbülve hajtja fejét a párnára, és mély álomba merül. Másnap hajnal hasadtával ébred és nekikezdenek a készülődésnek. Sana Rose-t készíti fel az útra, míg Frensis és unokaöccse beszerzik a kereskedőktől az élelmet, fegyvereket és minden egyebet amire szükségük lehet. Három nap telik el mire minden készen áll az indulásra. Már csak néhány megbízható emberre van szükségük, de az öreg hajóács erre is talál megoldást. Az indulás előtti este a legénység a város legnépszerűbb fogadójában tarja meg a búcsú estét, ahová minden indulni készülő családja és barátai is hivatalosak. Órák óta tart a nagy dínom dánom, amikor Dargo a szeme sarkából észrevesz egy alakot aki nem tartozik a vendégsereghez. Nem is tűnt volna fel neki, ha nem takarta volna csukja az arcát. Tekintetét az idegenen tartva figyeli minden mozdulatát. Az alak ahogy egyre beljebb jut a tömegbe felfedi arcát, fog egy poharat és táncolni kezd, mintha ide tartozna. Senkinek nem tűnik fel, csak neki. Valami azt súgja az ifjúnak, hogy ne hívja fel a figyelmet az idegenre. Nem kell sokat várni és az ajtó kitárul és vagy egy tucat városőr ront be rajta. A zene leáll és síri csönd váltja fel az énekszót, füttyöt és kiabálást. Az ajtó környékén lévők beljebb húzódnak, helyet biztosítva a marcona katonáknak. Parancsnokuk belekezd mondandójába.
 - Elnézést kérünk, hogy megzavartuk a mulatságot, de a tolvajt üldözzük aki napok óta fosztogatja a város tehetősebb polgárait. Elvesztettük szem elől és azt gondolom, hogy itt rejtőzött el. Körülnézünk és ha van olyan akit senki nem tud igazolni azt előállítjuk. - Közben szemével a tömeget fürkészi.
A katonák egy sorba állnak a vendégsereggel szemben és akit igazolnak azt maguk mögé engedik. Ahogy közelednek az idegen felé, Dargo biztos benne, hogy Ő az akit keresnek. Annak ellenére, hogy mindjárt elkapják semmi ijedtség vagy félelem nem ül ki az arcára. Szépen araszol előre várva, hogy mi lesz. Más ilyenkor már pánikba esne és megpróbálna elfutni, de ez az alak nem. Nem könnyíti meg üldözői dolgát, hogy magát leplezze le. Frensis igazolja unokaöccsét, bár őket, Sanát és még néhány embert arcról ismernek, hisz kevés olyan ember van a városban, akinek ne akadt volna velük némi üzletelni valója. Elérkezett a perc amikor a titokzatos férfire kerül a sor. A körülötte álló emberek rázzák a fejüket, hogy nem ismerik. A parancsnok szeme felcsillan, hogy elkapták az üldözöttet, de ekkor Dargo odakiált, hogy az Ő vendége. Elmondja a katonáknak, hogy egy volt iskolatársa akivel szoros barátság köti össze és  csak a búcsúztatójára jött a városba. Valamint közli, hogy holnap már el is hagyja a várost. Felelősséget vállalt érte, de még viccesen odaböki.
 - Ha holnap délután még a városban találnák felőlem fel is köthetik!
 - Annak az alávaló tolvajnak is ez lesz a sorsa ha elkapjuk. - Válaszolja a kapitány.
 - Hagyjátok és folytassátok az ellenőrzést! - Utasítja embereit.
Miközben folyik az igazoltatás az ifjú kalandor odaint " barátjának", hogy menjen oda hozzá. Az ismeretlen el is indul. Eközben Frensis kérdően néz unokaöccsére, mert neki egyáltalán nem ismerős a tag, és nem tud róla, hogy bármiféle iskolai barátja látogatta volna meg, de nem szól semmit. Dargo az öreg vállára teszi a kezét és csak annyit mond.
 - Hallgatok a megérzésemre. Te tanácsoltad, bízz bennem.
Az aggastyán bele törődik a dologba, de felettébb kíváncsi mi sül ki ebből. Ahogy az imént a bitófától megmentett alak odaér, megmentője átöleli mintha tényleg régi cimborák lennének és a fülébe súgja.
 - Játszd a szerepet és ha ezek elmentek, beszélgetünk kicsit. - Hangja ellentmondást nem tűrő.
Az idegen szót fogad mert tudja, hogy ettől függ, feje a helyén marad e. Dolguk végeztével a katonák elhagyják az épületet, de a vezérük még néhány mondatot intéz a bentlévőkhöz.
 - Elnézést a kellemetlenségért! Ha esetleg bárkinek bármiféle információja lesz a későbbiekben a keresett személyről, az jól teszi, ha szól nekünk, mert különben Ő maga is nagy bajba kerülhet. - Azzal megfordul és követi társait.
 - Zenét! - Kiáltja Frensis és felkéri a hozzá leközelebb álló menyecskét.
Példáját követik, szépen, sorban és néhány perc múlva ott folytatódik a dáridó ahol abba maradt. Mikor már mindenki a mulatozással van elfoglalva, Dargo megragadja ismeretlen pártfogoltja karját és félre húzza.
 - Nem tudom Ki vagy és, hogy mit keresel itt. Remélem alkalmam nyílik rá, hogy meghallgassam a történeted. Nem állítok melléd őrt és nem akadályozom meg azt sem, hogy távozz ha akarsz. Csak remélem, ha Te vagy akit ezek kerestek, akkor meghálálod annyival a jóságom, hogy elmondod mi késztetett arra, hogy ebbe a városba gyere. Nem érdekel a neved sem. Úgyis azt mondasz amit akarsz. Lehet igaz is meg hazugság is. Ha véget ér itt a vigadalom és a hazavezető úton elkísérsz, valamint a nappaliban konyakot iszogatva elárulod, el fogom hinni. addig meg jobb ha nem tudok rólad semmit. - Azzal elengedi és visszamegy a mulatozók közé.
Ahogy távolodik az idegen utána szól!
 - Köszönöm!
 - Nincs mit csak nehogy megbánjam! - Válaszolja.
Ahogy egyre öregebb lett az este és egyre fiatalabb a hajnal úgy fogyatkozott a népes társaság. Sana még éjfél előtt haza ment, nem az a duhajkodó fajta. De azért nem állta meg, hogy egyesével odamenjen legénysége tagjaihoz és figyelmeztesse őket a másnapi indulásra. Volt tanítványa sem maradt ki a szórásból, aki egy alkoholgőzös mosollyal világossá tette számára, hogy holnap nem lesz száz százalékos. Nézése viszont tudatosította az fiúban, hogy többet nem kéne innia. Miután mindenkitől elköszönt a hajóács eltűnik az éjszakában.  Dargo körülnéz, de a titokzatos idegent sehol sem találja. Beletörődve, hogy többé nem látja ismét elvegyül a társaságban. Kis idő elteltével a társai is elbúcsúznak. Tim, Zek és Bob családjával együtt távoznak, majd szépen lassan egyre többen. Frensisék számára is elérkezett az idő, hogy nyugovóra térjenek. Magához inti unokaöccsét és elköszönnek a még mulatozó emberektől. Beszállnak a hintóba és az öreg utasítja a kocsist, hogy vigye haza őket. Hazafelé a köddé vált idegenről beszélgetnek. Megdorgálja a meggondolatlan ifjút, amiért ekkora veszélynek tette ki magát egy ismeretlenért aki feltehetően a napok óta garázdálkodó tolvaj. Dargo azzal védekezik, hogy az ösztöne súgta, hogy így cselekedjen. Szó szót követ, de mielőtt összevesznének, megáll a kocsi.
 - Reggel folytatjuk! Semmi értelmét nem látom, hogy meggyőzzelek mert az alkohol nem hagy tisztán gondolkozni. - Mondja nem éppen nyugodt hangon az aggastyán.
Azzal leszáll a hintóról és bemegy a házba. A kocsiban maradt fiú még egy darabig mélázik majd Ő is követi. Nem megy egyből a szobájába hanem a nappali felé veszi az irányt. Tölt magának egy konyakot és letelepszik egy fotelba. Épp az elsőt kortyolná amikor felcsendül egy hang a háta mögül.
 - Balduran! Ez a nevem.
A meglepetéstől visszaköpi a borpárlatot és felpattan.
 - Te mit keresel itt? Hogy jutottál be észrevétlenül?
 - Te hívtál meg. Nem emlékszel?  Pedig nem volt olyan régen.
 - De! Persze, emlékszem, de nem egészen így gondoltam.
 - Akkor most kíváncsi vagy ki is vagyok vagy nem?
 - Természetesen, foglalj helyett. - Mutat az ülőalkalmatosságra.
 - A nevem Balduran. - Mondja még egyszer a kezét nyújtva.
 - Engem Dargonak hívnak! - Közben megszorítja a most már nem teljesen ismeretlen kezét.
Miközben helyet foglalnak a váratlan vendég ismét tesz egy megjegyzést.
 - Ígértél egy pohár konyakot is, vagy nem?
 - De igen! Máris hozom. - Agyán átcikázik a gondolat, hogy egy besurranó tolvajjal, beszélget aki meg is ölheti. Azonban elhesegeti félelmeit mert ha meg akarta volna tenni, már nem élne. És különben is Ő jót tett vele, miért akarna rosszat?
Átnyújtja a poharat majd leül Baldurannal szemben. Az újdonsült ismerős belekóstol az italba majd belekezd történetébe.
 - Kíváncsi voltál, miért ebben a városban követem el a törvény őrei szerint büntetendő cselekedeteimet. És azért mondom, hogy a törvény őrei szerint büntetendő, mert minden amit elvettem, az Én tulajdonom volt és azok az emberek akiket a katonák védenek évekkel ezelőtt lopták el a családomtól. Ugyanis apám gazdag kereskedőként tengette az életét. Ezek az emberek irigyek voltak a vagyonára, és mindent elkövettek, hogy megkaparintsák. Attól sem riadtak vissza, hogy apámat besározzák és bíróság elé állítsák. A bírót megvesztegették, aki számukra kedvező ítéletet hozott. A vád szerint apám hajói megtámadták az övékét és elrabolták szállítmányukat. Volt egy két matróz akinek szintén tekintélyes összeget adtak azért, hogy azt állítsák apám utasításait követték amikor állítólagosan megtámadták a hajókat. Ezek után apám szava semmit nem ért. Az ítélet szerint apámat 20 évre ítélték és a teljes vagyonát szétosztották a vádlói között. Minket anyámmal az utcára tettek. Édesanyám semmilyen munkát nem kapott. Éheztünk és fáztunk. Kisebb lopásokra kényszerültem, hogy ne haljunk éhen. Anyám akkor vesztette el teljesen a reményt amikor megtudta, hogy apám a börtönben meghalt. Kis idő múlva követte Ő is és árván maradtam. Az utcán éltem amikor egy tolvaj banda felfigyelt rám. Szállást, ételt és védelmet nyújtottak, cserébe annyit kértek, hogy olyan helyekre mennyek be ahová ők nem tudtak a termetük miatt és nyissam ki az ajtót. Így cseperedtem felnőtt férfivá. Amikor a magam útját kezdtem járni, felhagytam a lopásokkal és tisztességes munkákból tartottam fenn magam. De nem feledtem amit megtanultam és ezt a tudást arra használom, hogy visszavegyem azt ami az enyém. Csak a számomra értékes dolgokat vettem magamhoz, mint például apám pecsétgyűrűjét és anyám ékszereit. Ezért vagyok most ebben a városban. Köszönöm, hogy segítettél és ezzel megmentetted az életemet. Ha tartozok valamivel kérlek mond meg mi az és ígérem nem maradok adósod. - Jelezve hogy befejezte belekortyol italába.
- Tudtam Én, hogy segítenem kell. Ne kérdezd honnan csak megéreztem. Nekem ugyan nem tartozol, de a szüleid emlékének igen. Mégpedig azzal, hogy nem alacsonyodsz addig amíg el nem éred gyilkosaik szintjét. Ezzel nem okozol nekik akkora fájdalmat és kínt amit Ők okoztak neked. Bár hozzá tenném Én nem vallom a szemet szemért fogat fogért elvet, de az esetedben megértem, hogy így érzel. Fogadd meg a tanácsom! Igaz, nem vagyok öreg és bölcs, valamint nagy élettapasztalatom sincs, de  úgy gondolom, hogy ha hírnevet és vagyont szerzel nagyobb esélyed van elégtételt venni. Nem mondhatom meg mit csinálj, de ha gondolod tudok neked segíteni, a hírnév és a vagyon megszerzésében. Holnap indulok egy elveszett város felkutatására, ami rengeteg kincset rejthet. Azért mondom, hogy rejthet mert biztos az nem vagyok benne. Eldöntheted viszont, hogy megpróbálkozol ezzel az úttal vagy a az eddigit folytatod. Igaz mindkettő, rögös és veszélyes, de a döntés a tiéd. Vagy megmutatod, hogy milyen fából faragtak és apád neve ismét az Őt megillető helyre kerül. Vagy megkockáztatod, hogy elkapnak és még egy vödör sarat öntesz a már így is bemocskolt nevedre.
 - Megfontolom amit mondasz, de most már megyek. - Azzal feláll a fotelból.
Dargo ugyan ezt teszi. Balduran kezet nyújt majd elbúcsúznak. Ahogy az ablakoz lép, hogy távozzon, vendéglátója még utána szól.
 - Ma 11 órakor hajózunk ki a 9-es mólóról. Remélem ott leszel.
A távozó nem szól semmit csak eltűnik a sötétben mint az árnyék ha beborul az ég. A kissé ittas fiú kijózanodva a hallottaktól szobája felé veszi az irányt. Hamar ráköszönt a reggel. Rizsszemnyi szemekkel próbál tájékozódni merre is van a mosdólavór. Amikor megtalálja tenyerével vizet vesz és arcára dobja. A hűs folyadék hatására egész teste megrázkódik. Némiképp összekaparja magát és enyhe fejfájással indul meg lefelé. Mielőtt elindulna még magához veszi a naplót. Lent már várják és az ajtó felé tessékelik. Frensis már kint várja és a hintóhoz terelgeti. Elindulnak a kikötő felé. Az oda vezető úton a kocsi zötykölődése felrázza és beszélgetésbe elegyedik nagybátyával. Elmeséli mi történt miután Ő lefeküdt aludni. Ahogy az öreg végighallgatja a történetet arra a következtetésre jut, hogy az őröket meg kell szidja mert egy betörő járt a házában és még csak észre sem vették. Unokaöccse mosolyogva figyeli ahogy bácsikája zsörtölődik. Egyszer csak megáll a kocsi és néhány pillanat múlva kitárul az ajtaja. A két utas leszáll és Rose felé veszi az irányt. A pakolással már készen vannak és a hajó ellenőrzését végzi a három matróz, Sana irányításával. alig tudnak közel jutni mert akkora tömeg verődött össze gyönyörű járművük megcsodálására. Mikor végre a fedélzetre érnek, üdvözölnek mindenkit akik viszonozzák az udvariasságot. Rövid búcsú, és néhány atyai tanács után, Frensis elhagyja a hajót és már a pallót készülnek behúzni amikor egy ismerős hang csendül meg Dargo fülében.
 - van még egy hely a számomra? - Hangzik a kérdés és a tömegből Balduran lép elő.
 - Természetesen barátom! De szedd a lábad! - Kiált vissza a fiatal kapitány.
A hatodik utas pillanatok alatt előttük terem.
 - Had mutassam be nektek új útitársunkat. - Szólítja meg a többieket.
Mindenki odamegy, de az öreg hajóács szemében tűz gyúl és mielőtt tanítványa bármit is mondhatna, feldörren.
 - Mi van? Mit képzelsz? A megkérdezésünk nélkül hozol egy vadidegent a fedélzetre? Ráadásul ha jól látom ez az az alak akit tegnap a katonák kerestek. Te teljesen megőrültél? - Az Olümposzi istenek mennydörgése sem annyira félelmet keltő mint ahogy az ács rivall fiatal társára.
- Nyugodj meg kérlek! Teljesen megbízom benne. Ahogy tegnap is most is felelősséget vállalok érte. Úgy tudom Én vagyok a vezető. Tudod, hogy nem döntök a megkérdezésed nélkül, de most bízz bennem. Ha csalódunk benne, magam dobom a vízbe.
Látszik, hogy az öreg mondana még egy két keresetlen szót, de inkább legyint egyet és a kormány mögé áll. Tudja hiába mondana bár mit az idegen akkor is velük jön. Dargo bemutatja egymásnak az ott maradt embereket. Nem tudnak sok szót váltani mert a kormányos ellentmondást nem tűrően utasítja a matrózokat. Rose szépen lassan kihajózik a kikötőből. A csodálkozó tekintetek sokáig követik útját, majd lassacskán eltűnik a horizonton.