A kezdet

Sötét van. Csak a fáklya kergeti kissé odébb a sűrű sötétet. Dargo bal kezével a nyirkos, hideg követ tapogatja, míg jobb kezét magasra tartva az előtte lévő ismeretlent fürkészi. Háta mögül halk, suttogó hangokat hall. Igaz nem érti, hisz valamilyen számára ismeretlen, mégis izgalmas nyelven csendülnek fel, a szavak. Nem tudja eldönteni, hogy fenyegetni vagy figyelmeztetni akarják. Szíve egyre gyorsabban ver, végtagjai remegnek. Lélegzete zihál, és arcáról úgy csorog a verejték, mintha most bukkant volna fel, egy hűsítő fürdő után a patakból. Minden vágya, hogy kikerüljön innen. Nem tud másra gondolni, csak erre. Ez élteti, ez hajtja előre. Soha nem szerette a barlangokat, de ezek után soha többé nem teszi be a lábát egybe se. Lép még kettőt, de a második alkalommal lába nem találja a talajt. Teste előre billen, és a súlytalanság érzése árasztja el minden tagját. Pár pillanatig tart a zuhanás. A földetérés, fájdalmas, de nem okoz komoly sérülést. Dargo sajgó végtagjainak vizsgálata közben észre sem veszi, hogy a vak sötét szertefoszlott, és a helyét félhomály vette át. Szeme lassan hozzászokik a fényviszonyokhoz és ahogy körülnéz, szeme előtt egy körül belül négy méter magas szobor vonalai rajzolódnak ki. Lassan közelebb lépdel és fürkészi a furcsa alakot.Kezét lassan kinyújtja, azzal a szándékkal, hogy megérintse. Ekkor azonban ismét hallani kezdi a hangokat amik annyira megijesztették. Viszont most tisztábban, és egyre hangosabban. Egy idő után már bántja a fülét, és tenyereit hallószervére szorítja. Hirtelen abbamarad a lárma, de ami ezután történik, megfagyasztja ereiben a vért. A kőalak szemei felpattannak, és ajkai szóra nyílnak. Dargo a félelemtől mozdulatlanná dermedve figyeli, ahogy az alak tekintete felé fordul és mély, dörgő hangon megszólítja.
  -Figyelj szavamra és ne feledd amit most hallasz!
Dargo zavartan bólogatva jelzi, hogy figyel. Majd a szobor folytatja.
 -Ha  a szirének könnye felszárad, megláthatod, mi szunnyadt elrejtve. Te lehetsz ki kiszabadítja a tudást, de magadénak csak akkor tudhatod, ha tisztán és félelem nélkül lépsz át a kapun. Ahhoz, hogy sikerrel járj szükséged lesz a kulcsra.
Ekkor egyik kezét felemeli, és egy láncon lógó medált tart a rettegő ifjú elé. Egy tökéletes gömb alakú kristály, mely egy csillogó fémbe van ágyazva. A fémbe számára ismeretlen jeleket véstek. Dargo kinyújtja kezét, de mielőtt megfoghatná, a szobor ujjai kinyílnak, és a medál a földre hullik. Amint a sziklának csapódik, az éles koppanásra, Dargo verejtékben úszva ül fel ágyában, és zavartan néz körül. Megkönnyebbülve nyugtázza, hogy csak álmodott.
 -Csak álom volt. Csak álmodtam. -
Mondja egyre hangosabban, és a végén már szinte kacagva. Néhány mély levegővétel után megkönnyebbülve kiszáll ágyából, az ablakhoz lép, és szélesre tárja a nyílászáró szárnyait. Nagyokat szippant a friss hajnali levegőből. Néhány perc után magára ölti ruháit és a konyha felé indul. Áthalad a szobán amiben az ágya, egy ruhás szekrény és egy íróasztal van elhelyezve. Behúzza maga után az ajtót és elindul lefelé a a szépen faragott korlátú lépcsőn. Amint belép a konyhába, megpillantja a már reggeliző nagybátyját. Köszöntik egymást ahogy kultúrált emberekhez illik, majd Dargo kihúz egy széket és letelepszik az asztal mellé. Fog egy tányért és egy szelet kenyérből, sonkából és egy kemény tojásból szendvicset készít magának. Miközben reggelije elkészítésével foglalatoskodik, elmeséli Frensisnek, milyen álmot látott. Az őszes hajú körszakált viselő aggastyán szájában megáll a falat ahogy az elbeszélést hallgatja. Lerakja evőeszközeit, lenyeli a falatot amit éppen rágott és Dargora néz. Feláll majd a fiúhoz lép megragadja a karját és maga után vonszolja. Dargo értetlenül kérdezgeti.
 -Mi van? Mi történt? Hová megyünk? Válaszolj már!
De Frensis nem szól csak határozott léptekkel halad célja felé. Nemsokára a könyvtár ajtaja elé érnek. Az öreg kinyitja az ajtót majd belép és elindul az egyik polc felé. A könyvtárban dohány színű fotelek és egy dohányzó asztal van elhelyezve. A fal mellett körös körül polcok állnak amelyek roskadásig vannak mívesen borított könyvekkel. Néhány rekeszben gondosan feltekert térképek sorakoznak.Az egyik sarokban egy rajzasztal áll és a mennyezetre az éjszakai égbolt képe van felfestve. A hatalmas ablakokon a napfény akadálytalanul lép be a helyiségbe, megfelelő fényt biztosítva, a tudásszomj csillapításához. Frensis az egyik polcról egy könyvet és egy szépen kidolgozott fém ládikát emel le. Egy kicsit elmereng majd a dohányzó asztalhoz lép.
 -Ülj le!  - Szólítja fel Dargot aki késlekedés nélkül szót fogad, bár nem érti mire ez a nagy sietség, hogy még a reggeliét sem tudta elfogyasztani. Gyomra hangos morgásokkal jelzi elégedetlenségét.  Az aggastyán is helyet foglal, és néhány sóhaj után belekezd mondandójába.
 -Nem tudtam mikor jön el ez a nap, de még apád sem tudta, mikor rám bízott téged. Mielőtt jobb létre szenderült, meghagyta nekem, hogy ezt a könyvet és ezt a ládikát akkor adjam át neked ha elég érett vagy ahhoz, hogy megértsd, mindazt amit ebben a két tárgyban találsz. Elmondása szerint onnan fogom tudni, hogy melyik az a pillanat amikor Te jelet kapsz álom formájában. Úgy vélem ez volt az az álom amire hosszú ideje várok.
Először a könyvet tolja Dargo elé, ami egyszerű kinézetével nem hívná fel senki érdeklődését, de a pánt, amin egy olyan írásjel található amit Dargo az álmában látott még kíváncsibbá teszi. Ahogy kezébe veszi és forgatva nézegeti Frensis ismét megszólal.
 -Mielőt feszegetni próbálnád elárulom, hogy csak úgy tudod kinyitni ha a zárra csöppentesz a véredből. De most ezt hagyd és foglalkozz inkább a ládával. -  Majd azt is az ifjú elé tolja.
A láda anyaga kísértetiesen hasonlít az álom béli medál anyagára. Ahogy Dargo fölé hajol, a tükrösre csiszolt fémen megpillantja tulajdon arcképét. Egy pillanatig elmereng majd kezébe fogja és felemeli a tetejét. A láda tartalmát nem tudja mire vélni és kérdőn néz nagybátyára. Az öreg mosolyogva fogadja a bamba értetlen tekintetet. Dargo valami értékes kincsre számított nem pedig egy faragott, fa Rózsára. Frensis sokat sejtetően csak annyit mond.
 -Nem ez a legszebb virág amit életedben láttál, de biztos vagyok benne, hogy még egy nő sem örült annyira rózsának mint amennyire Te fogsz ha ezt a helyére illeszted.
 -Miért mi ez? Hol a helye?  - Kérdezi most már kíváncsian Dargo.
 -Nyugalom! Mindent a maga idejében.  - Hangzik a mérsékelt válasz.
Frensis hátra dől a fotelben, felöltőjéből előhúz dohányt, egy pipát amit komótosan megtölt, majd rágyújt. Eközben Dargo izgatottan fészkelődve várja, hogy az öreg belekezdjen a történetébe. Két három szippantás után Frensis belekezd.
 -Amikor apád annyi idős lehetett mint most Te, hallott egy régen elfeledett városról ami a tenger fenekére sülyedt. Annyira rabul ejtették a történetek, hogy elhatározta felkutatja az elveszett várost. Többé kevésbé sikerült is neki. Bár magát Atlantiszt nem találta meg, de az oda vezető út nagy részét bejárta. Mikor tudta, hogy közeleg a vég az lett a leghőbb vágya, hogy Te fejezd be a kutatását. A könyvbe amit most megkaptál, mindent feljegyzett amit  látott és tapasztalt, hogy ha a nyomdokaiba lépsz segíteni tudjon. Rajtad áll folytatod e a keresést. Ha úgy döntesz apád nyomdokaiba lépsz, Én mindenben segítek, hogy elindulhass kalandokat keresve Atlantisz felkutatására. Az alapokat megkaptad. Most nyerhet értelmet az a sok óra amit térképolvasással, idegen nyelvek tanulásával, hajózással és bajvívással töltöttél. Ezek mindegyike azt a célt szolgálta, hogy ha elindulnál a kutatásra akkor legyen mire támaszkodnod. Most megyek a dolgomra, hagyom, hogy átgondold a hallottakat és eldönthesd mit is szeretnél csinálni.-
Frensis feláll Dargo mellé lép, öreg kezét a fiú vállára teszi. Áll így egy-két pillanatig majd elhagyja a könyvtárat. Dargo a fa rózsát kezében forgatva, próbálja megemészteni a hallottakat. Kis ideig töpreng majd feláll, megfogja a könyvet, a ládikát és kimegy a szobából. A nap további részét a kikötőben sétálva, gondolkodással tölti. Az este még a dokkok közt merengve éri. A hűvös szél már szinte teljesen átfújta. Remegve indul hazafelé. Mivel késő van úgy dönt, hogy ma már nem háborgatja nagybátyját, hanem majd reggel tudatja vele milyen elhatározásra jutott. Hazaérvén egyenesen szobájába megy és lefekszik. Sokáig hánykolódik ágyában mire elnyomja az álom.